- sztojanov
A nixie trió után úgy gondoltam kellene építenem egy másmilyen órát is. Már a sugárzásmérők tervezése közben elkezdődött valami! De milyen is legyen? Talán dekatron csövekkel, vagy egy CRT csöves órát... A végeredmény majdnem a kettő ötvözete lett, az E1T trokotron csövek egyesítik a dekatron csövek és a katódsugaras csövek technológiát!
Kevesen tudják mi is az igazi különbség a dekatron és a trokotron csövek között, és nem csak az, hogy az utóbbiaknál gyárilag fel van "címkézve" a cső! A trokotron csövek nem gázkisüléses elven működnek, hanem térített elektron sugárral, tehát inkább állnak közelebb felépítésüket tekintve akár egy régi katódsugaras tévéhez, mint bármelyik nixie-hez. Éppen ezért nem szabad összekeverni őket! Az 50-as évekbeli "E1T" nem megjelenítő – hanem számláló cső...
Nagyon kevés E1T csöves órát építettek eddig világszerte. A legtöbb csupán egycsöves, talán a magas ára miatt, vagy, mert nagyon kevés maradt fenn épen belőle. Jó pár éve sikerült hozzájutnom egy Mullard gyártmányú összeillő hatos szetthez, nem is húzós áron. Gyári dobozosak, sosem használtak! Eljött az idő, hogy elkezdjek dolgozni az új órán.
Egy nagyon ügyes nixie (és egyéb) cső őrült, Dieter Waechter szendvicspaneles projectje volt a kiinduló alap. A felprogramozott mikrokontrollerrel nem is volt dolgom, ám az elektronika panelén sok beszerezhetetlen és nem túl praktikus alkatrész volt, és nem utolsó sorban óriásinak találtam a sok THT alkatrész miatt. A Dieter-től kapott sematikus ábrát és eredeti nyák tervet apró részleteire szedve kezdtem el teljesen újratervezni az egész óra elektronikáját – szinte az alapoktól!
Hogy pontosan tudjam mekkora is a maximális méret, amiben gondolkodhatok, szükséges volt ezúttal szinte az elsők között lefixálni a végső dobozt, még mielőtt az első nyák prototípust legyártottam volna. Gondolkodtam egy épített, saját doboz tervén is, de a megoldást végül hosszas keresgélés után találtam meg, méghozzá az 1811-ben alapított Pfaltzgraff edényeket, kerámiákat és konyhai felszereléseket gyártó amerikai cég antik recept-doboza személyében!
Körülbelül ötven éves, valamilyen fenyőből készült, gyönyörű faerezettel! A belső méretek adottak voltak, de túl magasnak találtam, ezért át kellett alakítani. Kis repedések a korából adódóan voltak rajta, főleg a széleinél voltak hibák amiket javítani kellett. Nem adhattam rá esélyt, hogy a későbbi megmunkálás közben a kezeim között törjön darabjaira ez a csodálatos antik fadoboz. A lenti képen Boriszka csekkolja éppen, hogy jól szárad-e a ragasztás.
Sikerült megfelelő színben, a faerezet mintájában is passzolót találnom az eredeti csúnyácska fenéklemez helyére, ami eredetileg egy lapolt, béna farostlemez volt. Az új süllyesztett, hasonló erezetű, mint az eredeti doboz, ezáltal sokkal jobban illik az egész stílusához.
A belső hely így már adott lett, el tudtam hát kezdeni a pontos méretek tudatában a nyák tervezését! Pár hónappal később az első prototípus élesztése után remekül működött! Következett a tartós-teszt négy héten keresztül...
Párhuzamosan folytattam a dobozolás kialakítását. Négy darab antik sárgaréz talpat sikerült szereznem – nem meglepő módon – ezt is a tengerentúlról. Volt mit alakítani rajta, hogy egyedi igényeimnek tökéletesen megfeleljen!
Kettő-kettő darabot megvágva és kissé átalakítva, majd ezüsttel összeforrasztva sikerült megfelelő keretet gyártani a fenyődoboz két oldalára. Polírozás után meg voltam elégedve velük!
Még egy dolog hiányzott: megfelelő foglalatok a csövek számára. Sajnos az egyetlen E1T foglalat, ami fellelhető, a brit EDISWAN CLIX gyártmányú B12A, ami nem volt teljesen megfelelő, mert barna színű bakelitből készült, nekem viszont fekete kell! Más megoldás híján le kellett festeni, hogy teljesen illeszkedjenek a csövek színvilágához. A fém keretet sajnos el kellett hagynom, sehogyan sem fért rá esztétikusan a fedélre. Először kicsit bántam, de aztán később sokkal jobb megoldást sikerült találnom...
Következett a doboz tetejének megmunkálása. Szükség volt valamilyen réz keretre vagy táblára, ami "lezárja" a csöveket, és arcot ad nekik, ha már a fém leszorító keretek elhagyásra kerültek. Sok fejtörést okozott, próbálgattam több formát, mintát is mire a legtökéletesebb megoldást megtaláltam. Nagyon pontosan ráterveztem a hat darab lyukat a fadoboz tetejére és a réztáblára is, amit egy átalakított körkivágó késsel sikerült halál pontosan rávágni...
Majd a fedelet is felcsiszoltam, és ezzel végre a doboz egésze visszakapta nyers fenyő mivoltát.
Elkészültem a második nyák prototípusával is. Mindössze 264×74 mm!
Célegyenesre fordult a project, elkezdtem hát összegyűjteni az összes polírozásra és lakkozásra szánt fém alkatrészt.
A fenyődobozt is lefestettem fekete vékonylazúr festékkel, három rétegben. Ezúttal a felület nem kapott semmilyen lakkot sem, szerettem volna, ha nem lesz fényes hatású. Egy speciális technikával festés után szálirányban fel lett mattítva, egészen különleges a felülete! Sikerült beszerezni pár sárgarézből készült szép nyomógombot is, "U.S. Military Grade" minősítéssel! Ennél már csak egy magasabb minősítés létezik, amit a NASA használ...
Az előzőleg lefestett foglalatok rögzítése és a csövek behelyezése következett. Okozott fejtörést rendesen: tökéletesen pontosan kellett állniuk, részeges, dülöngélő csövekről szó sem lehetett! Megoldásként két lépésben ragasztottam be őket, először fejjel lefelé csak 3 pötty a foglalat széleinél, hogy éppen csak annyit tartson, hogy ne essenek ki a csövek. Másnap megfordítva kifogástalannak találtam, egyiket sem kellett újra ragasztani ezért mehetett a többi kétkomponensű ragasztó is. Mint mindig, most is a Loctite Hysol 9461 ikerkartusos ragasztóját használtam, nekem ez vált be a legjobban!
Megérkeztek a lakkozott alkatrészek! Elkezdtem összeállítani a kész dobozt, beszerelni a nyomókapcsolókat, a 230V~ csatlakozóját és a toroid transzformátort.
Már majdnem kész! A betáp csatlakozó szovjet gyártmány, és bár látszólag alumíniumból készült, valójában anyaga magnézium! A szokásos fémsodrony borítás került a kábelre, míg a villásdugó matt festést kapott.
11:00:10
További HQ képek a galériában!