Így készült: a Doziméterek (Sugárzás-mérők)

Fukushima, Japán, 2011. március 11-dike, a szörnyűséges atomkatasztrófa napja. Ekkor találtam ki, hogy geiger-müller számlálót kellene építenem steampunk stílusban. Egy hónappal később volt (április 26-dikán) Csernobil katasztrófájának 25. évfordulója, mely szintén hatással volt rám, emlékszem kisgyerekként, mikor a közszolgálati magyar híradóban ködösítettek a történtekről. Elkezdtem hát gondolkodni miféle dozimétert építhetnék: egy analóg deprez kijelzős, minden digitális alkatrésztől mentes típus kezdett körvonalazódni, valamint egy másik modell is, de erről később.

Az Ωmega Labs nevű magyar csapat diplomamunkája egész érdekesnek tűnt, pont olyan, amit kitaláltam, semmi digitális feszültség létrehozás (a geiger müller csövek nagyfeszültséggel működnek, általában 300V-tól!), hanem egyszerű kaszkádgyorsító felépítésével működik.

Érdekessége, hogy gyakorlatilag az egész nyákot meg lehetett volna építeni apróbb módosításokkal akár 50 évvel ezelőtt is, sőt az eredeti panel sematikus ábrája egy 1980-as német elektrotechnikai magazinban jelent meg. Kis átalakítások, panel újratervezés az eredeti alapján, és már lehet is az első prototípus nyák panelt gyártatni:

Minden alkatrész beszerezve, kivétel nélkül. Lássuk a készre szerelt, mosás előtti nyákot! Aki figyelmes, észreveheti a panel alján lévő szöveget: "dedicated to Vladimir Shevchenko" Ő volt az a nagyon bátor (és tudatlan) operatőr, aki filmre vette a kezdeti csernobili katasztrófa-elhárítás történéseit és gyakorlatilag belehalt a filmje készítésébe. Neki ajánlom ezt a geiger-müller számlálót.

Az élesztés és a tartós teszt után, melyek remekül sikerültek, elkezdtem a dobozoláson gondolkodni, milyen stílusjegyeket kövessen, mik legyen a különlegességek benne?

Ezzel párhuzamosan úgy gondoltam, hogy túl egyszerű lenne csak egy műszert építeni, legyen inkább kettő, és ha az egyik egy teljesen analóg, akkor a másik legyen egy high-tech, digitális geiger-müller! Ehhez is találtam kiindulási pontot, sőt segítséget is kaptam John Giametti-től, ezúton is köszönet neki. Mind a kettő projectben az orosz SBM-20 (CБM-20) csöveket használom, ezek megbízhatóak, viszonylag olcsóak, és béta (β), valamint gamma (γ) sugárzást is detektálnak.

Paneltervezés, most is, mint mindig Sprint Layout-ban! A képen a digitális panel második prototípusának egyoldalas terve látható.

A digitális változat alkatrész beültetése utáni tesztek is jó eredménnyel záródtak, megkezdhettem a dobozok előkészítését. Kiváltképp alkalmasnak találtam 1-2 antik ohm, illetve ampermérő házát, beszereztem hát kettő megfelelőt. Az analóg doboza egy 60-as évek körüli, eredeti, az amerikai hadseregnél rendszeresített ohmmérő volt valaha. Ennek a bakelit deprez keretét megtartottam, de az előlapját természetesen sárgarézből kellett megcsinálnom, műanyag nem maradhatott (az egyetlen műanyag, amit használok, az a bakelit, ez az egyik legősibb "műanyag" fajta).

Mikor a doboz megérkezett, akkor tűnt csak fel (azon kívül, hogy kívülről eléggé megviselt, ütött-kopott volt), hogy az eredeti ház az előlap kivételével alumíniumból készült, és ez remek ötletet adott: polírozott alumínium ugyanis még nem került ki a kezeim közül! Azon kívül, hogy analóg-digitál párhuzomat fogok végigvinni a két doziméter között, az analóg egy indusztriálisabb példány lesz, addig a digitális műszer inkább igazi klasszikus steampunk stílust fog ölteni és képviselni!

Először megterveztem az előlapok sablonjait Illustratorban, majd a szokásos fűrészelés-reszelés, végül csiszolás következett. Nincs CNC, vagy lézer, ezek 100% kézzel készült alkatrészek!

A digitális doziméter doboza egy későbbi, bolgár ohmmérő volt anno, ez még működőképes állapotban érkezett hozzám. Ez a doboz teljesen bakelitből készült, ám nem maradhatott így, különleges borítást kapott méghozzá egy gumiszerű festéket (soft touch), mely tényleg nagyon exkluzívan hat.

A doziméter elején lévő két "detektáló" felkutatása nehéz volt, majdnem fél évig böngésztem, vadásztam, míg megfelelőt találtam. Két 1"–os igazi üveggolyó van benne, remekül illik a projekthez! A képen látható a nyák terve is méretpróba közben; igazán amorf alakja van, de csak így fért el a szűk helyen.

A digitális kijelző körüli felső részt bőrrel borítottam, a soft touch festék árnyalatának kiválasztásában pedig a bakelit fogantyú színe segített. Szerencsére a bakelit jól csiszolható, könnyen polírozható, ezért nem nehéz vele dolgozni, mindössze egy kis sorját kellet eltávolítani a széléről, és egy acéldűbelt beleragasztani, amivel rögzíteni tudtam.

Eközben az analóg sugárzásmérő lassan kezdett a célegyenesbe fordulni, a fekete deprez bakelit keretével kapcsolatban felmerült a probléma, hogy talán megsérülhet az anyag polírozás közben, ugyanis nagyon vékony, törékeny (kb 50 éves!). Ekkor jött az ötlet és kiöntöttem gipsszel a belsejét, ez tartást adott neki a polírozás idejére. Bevált.

Ezután a műszer hátterét terveztem meg photoshopban, ami egy félig fényes kartonra lett kinyomtatva. Párhuzamosan elkezdődött az elektronika dobozolása is.

Közben a digitális doziméterhez 2x8 soros mini lcd-t illesztettem, a 2x16-os mérete ugyanis nem volt megfelelő. Az mikrokontroller szoftverét John segített áttervezni. A kijelző megjeleníti a csőfeszültséget, a lemerülő tápforrásra figyelmeztet, valami detektálás közben valós időben mutatja a leütések számát (leütés/perc) és a sugárzás mértékét (µSv). Az lcd narancssárga (amber) háttérvilágítás színe pont megfelelően illeszkedik majd a doziméter stílusához.

Sárgaréz alkatrészek polírozás után:

Mivel ebben a dobozban sokkal kevesebb a hely, mint az analógban, ezért nem fért el a 9V-os hétköznapi elem. Mást kellett kitalálnom: négy darab 12V-os MN21-es mini elemet forrasztottam össze párhuzamosan. A bandázsolt akku mellett látható a tórium (²³²Th) is, amivel a kész elektronikákat és a geiger-müller csöveket tudom élesben tesztelni.

Csavarok, dísz-szegecsek, kapcsolók rögzítése, végül jöhet az összeszerelés.

További HQ képek a galériában.