Így készült: a Három Nixie project

Majdnem a billentyűzettel egy időben született meg a nixie projectek ötlete, de testet csak nagyon lassan öltött. Hamar megfogalmazódott, hogy valami olyat akarok ezúttal létrehozni, amit még senki nem épített előttem, és azt hiszem sikerült: libanoni cédrus dobozkákba integrált steampunk nixie-órák (és egy digitális hőmérséklet / páratartalom-mérő)!

Első dolog, amit beszereztem természetesen most is a jó öreg amerikai eBay-ről, nem más volt, mint a fa dobozkák, egész pontosan 6 darab. Ebből került kiválasztásra az a három, amiből építek is valamit (a képen csak négy darab látható).

Nixie csöveim sokáig pihentek a fiókban, mire ötlet született belőlük. A számmisztika előtt tisztelegve a Három Nixie projectben három féle orosz nixie csövet használtam, melyek mind megtalálhatóak a weboldalamon, a nixie menüpont alatt.

A két óra elektronikája Konstantin munkáját dicsérik, amelyek eredetileg IN-17 –es mini nixie csövekhez készültek. Ha minden igaz ezek a világ legkisebb nixie-óra paneljei. Először provizórikusan készültek el a panelek, és így lettek járatva több mint egy hónapig, teszt üzemmódban. Szerencsére melegedés alig volt tapasztalható, ezért mertem teljes biztonsággal a kis dobozok mellett dönteni.

Természetesen mind a két elektronikát át kellett alakítani az egyedi igényekhez. Az egyiket összébb kellett tömöríteni, hogy a legkisebb dobozban elférjen, míg a másikhoz egy új, szélesebb "driver" panelt kellett tervezni, ami pont passzol az IN-14 –es nixiehez...

A hőmérő elektronikája Matano Tomohiro barátom fejlesztése nyomán készült, innen is szeretnék neki köszönetet mondani kiváló munkájáért. Nem kevés munkaóra fekszik benne, hogy itt, Európában is működjön az eredetileg csupa Japán, mással szinte alig helyettesíthető alkatrészekkel teli elektronika. A panel élesztése rengeteg fejtörést okozott, de végül minden problémát megoldottam! A felhasznált SHT11 hőmérséklet és páratartalom érzékelő szenzor rendkívül pontos, digitális eszköz.

Míg az órák PIC-et használnak, a hőmérő lelke egy ATMega microcontroller, melyhez eeprom égetőt és bootloadert is beszereztem. Továbbá egyik következő steampunk projectemben is AVR chip van, de a CRT csöves óra még a jövő zenéje...

Az órákon lévő nyomógombokat is át kellett alakítani. Ezeket eredetileg gitárerősítőkhöz gyártják, és lábbal kell működtetni. Megnyomásukhoz nagy erőt kellett kifejteni, ezért átalakítottam őket, hogy egy ujjal, könnyedén lehessen pöckölgetni. Mellettük a tápegység csatlakozói, és aljzataik láthatóak.

Most először tűnik fel munkáim között a bakelit, mint felhasznált anyag. Szerencsére sikerült beszereznem IN-2 nixie foglalatokat, amiket átalakítottam, hogy használhatóak legyenek az IN-8 –hoz. A galvanizáló üzem ismét jó munkát végzett, két vastag réteg sárgarezet vittek fel a hosszú évtizedek alatt megfáradt és eloxidálódott veretekre és az egyéb alkatrészekre.

Az libanoni cédrusfa (Cedrus lebani) nagyon puha anyag, kimondottan könnyű csiszolni, de ez által nehéz is vele dolgozni, mert szokatlanul gyorsan forgácsolódik. Maratáskor, csiszoláskor remek illata volt...

Ezután következett a lakkok felvitele, több rétegben, több fajta lakkból. Az utolsó réteg egy speciális bútorlakk, mely száradás után a selyem, és a fényes árnyalat között helyezkedik el. A dobozokon nincsen semmiféle pác, vagy lazúrfesték, a cédrusfa mintázata adja a felület értelmét. Ez az ok, amiért ezt az anyagot választottam.

Három darab 500mA-es, mini adaptereket alakítottam át. A vezetékekre ugyanolyan fémsodrony került, mint amilyen a billentyűzet kábelén is van.

Némi polírozás, végül következett az összeszerelés. A macskánk, Jenny, nem a nixie project része, bár imádja a viktoriánus dolgokat. :)

Majdnem kész mindhárom dobozka...

További HQ képek a galériában.